Általános hetedik óta vártuk ezt a pillanatot, hogy az Arsenal végre újra nyerhessen valamit. Mert ha az Arsenal nyer, akkor kicsit az igazság is nyer mindig, mert az Arsenal nem egy sok pénzből összevásárolt csapat. Ezren vagy háromszázan össze is gyűltünk, ezért is öröm arsenalosnak lenni, mert ilyen összetartó ez a banda.

A nagy meccsre néhány igazi angol is eljött.

Az Arsenal győzelme nem csak azért lenne megfelelő emberileg, mert spórolnak, hanem az őket ért megaláztatásokért is. Durrantsunk is rá.

Már a harcostársakkal a kocsmában, avagy egy igazi Arsenal-drukker minden bíztató momentumot értékel a csapat játékában. És hol vagyunk még a 0-2-től, vörös barátaim!

Most 0-2!

Józsi, Krisztián és Hedvig örülnek, szépít az Arsenal.

A hosszabbítás előtt harapni lehetett a feszültséget.

És aztán megszopta a mocskos kis Hull! Mi van Sir Alex, ki nyerte az efékupát, vén skót macska? Szakrális ez az egész.

Jövőre veletek ugyanitt! Love the Arsenal fu*k the rest!