Nem tudom, hányszor láttam életemben, hogy a Király Gabi akár meg is menthetett volna minket, de aztán úgy alakult, hogy mégsem, de ez is köztük van, nem véletlenül lett róla elnevezve az Arany Potyamackó díj, hanem az ordító potyái miatt.

Mégha ez most nem is volt ordító potya, csak a bravúr épp odapattant az ellenfél elé, aki aztán köszönte szépen, ami a szekrényben maradt.

Pedig már lélekben számolgattam, hogy ezzel az 1-0-val most aztán tényleg odajuthatunk, de aztán csak sikerült leikszelni minden idők legrosszabb csoportelsőjével. Észak-Írországnak három meccse lesz az EB-n és a gólkülönbsége valahol 0-6 és 1-7 között lesz, ha egyáltalán.

Szakmailag nem értékelném a fiúkat (Storcknak simán raus), csak annyit mesélnék még el, hogy hajnali háromkor felébredtem és hugyozás közben eszembe jutott a Leandro, és már nem is nagyon tudtam visszaaludni.