Sokan kérdeztétek tőlünk, hogy miért nem írtunk az elmúlt fordulóról.  A titokzatos Günther Becker is kapott jó pár “Hiányzol Macikám” üzenetet.

Nem jelentkeztünk, mert Mészöly Sámán súlyos hajcsavarodást kapott, és két szakfodrász sem boldogult a sérójával. Günther Becker pedig a minden hónapban aktuálissá váló zoknis fiók rendbetételén fáradozott. Jómagam két oldali net-undorban szenvedek, és ezt herointerápiával próbálom ellensúlyozni. Fefe missing in action (gyakorlatilag hetek óta nem láttuk, pontosabban én még sosem láttam).

De a tegnap felröppent hír miszerint a “Nemzet Aranya”, Stockos Bernát , a szép reményű Andy Möllerben látja futballunk megváltását, kirántott a süppedős depresszióból!

Nyomozni kezdtem, és a végén összeállt kép rettenetesen megrémített. Miért tesz ekkora kreténséget egy ilyen magas színvonalú sportember, mint Bernát?

A helyébe képzeltem magamat, ahogy edzés/mérkőzés alatt áll a pálya szélén, minden energiáját arra fordítva, hogy ne röhögje ki teli szájjal a botladozó magyar fiúkákat. A szigorú arc maszkja mögött Bernát felváltva kacag és zokog. Mögötte SzaBicska bölcstelóján vígan mutogatja Sallóinak  az MU-nak lőtt gólját. Persze nem átalkodik pár örökzöld magyar kifejezést odapörkölni az ügyetlenkedő exjátékostársainak. A “Nemzet Aranya” nem ért túl sokat magyarul, és konspirációt sejt, hiszen a játékosok isszák Imre szavait és érzik, hogy ezt a srácot csumázza az Erő. Hideg futkos a hátán, mintha egy jeges késsel simogatnák. Meg kell szabadulnia ettől az osztrák-magyar monarchiás akcentusú aknamunkástól! De ki tudná überelni a United elleni gól, gólpassz kombót vagy a svédek elleni vér-alattomos emelintését?