A szentírás már tegnap este megérkezett házi prófétánktól, hőn szeretett Főninktől, aki még mindig tudja a kivezető utat a mély szegénységből. Igen-igen egy sikerektől dübörgő szekér után kell futni, hátha felvesznek szánalomból. Erre a képzeletbeli szekérre nem csak a magas színvonalú internetes újságíró társadalom igényes tagjai próbálkoznak felkéredzkedni, hanem pár régen lerugdosott földmunkás-faszrajzoló, mint mindenki Sanyi bácsija, az őszdzsigoló, aki már a meccs szünetében látta a továbbjutást, és a sikert egy folyamat kiteljesülésének tulajdonította… Nos Guzmó pl. egyértelműen neki köszönhető…

Szóval megy a harc, ki hancúrozik majd a puha szalmában fetrengő fiúkákkal a Párizs felé döcögő taligán. De egy biztos, hogy ha valakivel sikeres (értsd: szórakoztató) interjút akarnék készíteni, akkor biztosan Böde Dagit venném elő, mert ő interjú tekintetében a legtutkóbb alany.

A gyermeki őszinteség, amivel vidáman beleröfög a kamerákba, és kibuggyan a száján a tegnapi gulyás szaftja, az megérdemelne egy több részes Attenborough sorozatot. De a magyar focit sajnos nem taksálják olyan magas szintre, mint a hangyász sün párzási fétiseit, ezért bocsássuk meg Davidnek, hogy ő megmarad az egysejtűek atomfizikájánál.

Ha keresnem kellene egy középpontot, ami köré felépült a tegnapi meccs, egyértelműen Dagika pankrátor száma lenne az. Szóval az origó, ahogy Böde lebassza a földre a langaléta norvégot, és a tegnapi mérkőzés minden, de minden pillanata onnan fakad.

Tanking Jú Dagi!

MAHART will go on!