Ha azt mondanám, hogy a Loki elleni 3-0 felért egy közepes numerával, akkor mindenki betámadna, hogy vmi nincs rendben a szexuális életemmel. De az feltétlen biztató, hogy ezen a skálán  Günther Becker kollegám a Vidi győzelmet egy fájdalmas fogazós orális kedveskedésként jellemezte.

A szerelmi élet és a foci csak keveseknek kerülhet egy terítékre, de lássuk be, aki szombat délután magyar bajnokira őrjöng, azt általános kispolgári mércével nézve a komoly szociális és lelki degenerációkkal küszködő sérültek közé sorolják. Soroljátok csak az új okostelókat és a Barca gólokat, meg a sok buzzancs rádió zenét, vagy a tépett hajú tini sztárokat, de mi büszkén vállaljuk rajongásunkat az ütött-kopott, ezer sebből vérző, magyarias labdarúgásunkért!

Kiskondás, akinek állítólag erős kerete van, gondolom esténként ráránt párszor a Fradi kispadján unatkozó néha-néha beférő játékosokra, olyanokra, mint a Varga Vadóc Roli vagy Radó Rambó Bandi. Ha ez a Radó rendesen felgyúrja magát, és elfelejti a tinidiszkók páratlan hangulatát, géppuska nélkül felszeleteli a fél vietkong hadsereget! 20perc alatt tálalt egy tizit és egy eszement  brutál nagy gólt.

Egyetlen fájdalmam, hogy az elmúlt 7 meccs alatt 15 ször szórtuk meg az ellenfeleinket, ebből Dagi egyet sem jegyzett.  Persze ettől még nem szokom át a Reklám Margit meccsekre…

Ne feledd:

HajRáf Ratyi!