havi archív: november 2015

És akkor Király Gabiért bejelentkezik a Juventus

#

Bár, amikor 2-0 után a tévében kijelentették, hogy kijutottunk a vébére azt éreztem, hogy van még 10 perc, és ha ez a meccs elmegy, akkor soha a büdös életben nem leszek képes többet leülni magyar válogatott meccset nézni, mert meghalok, de utána rögtön az jutott eszembe, hogy Király Gabi maga a sátán, és az összes norvég összefossa magát tőle, mert még a tévé előtt is egyértelmű, hogy ezek a jóléti norvég bohócok nem láttak még ilyet. KIRÁLY GÁBOR TETOVÁLÁST MINDEN MA SZÜLETETT MAGYAR GYEREKRE!

Ráadásul ez a Kleinheisler – Nagy Ádám középpálya nagyon európainak tűnik, még úgy is, hogy a Nagy Ádám csak laposan passzol, de majd megtanítják, lehet maga Bernd Storck, akiben benne van a zsenifaktor, így belenyúlni a Priskinbe is, őrült mázli.

UPDATE: És akkor a Király még azt is bemondja a tévében, hogy a gyerekei feküdjenek le aludni, mert holnap iskola.


Kapitány, kapitányom!

#

Majdnem felpattantam a bárpultra, mikor véget ért az osloi összecsapás. A megszűnés előtt álló italkimérésben talán bele is fért volna, de volt még bennem annyi önkontroll, hogy ne tegyem meg, figyelembe véve a gyalázatos mozgáskoordinációmat, amit 6 sör után tapasztaltam.

Kapitány, kapitányom!- suttogtam magamban, és közben jó párszor felrémlett bennem, az a bicskanyitogató stílus, amivel Storckot és döntéseit támadtam. Teljesen lekábultam. Lehet, hogy ez egy ilyen magyar virtus, hogy a győzelemnek sem tudok örülni? De nem tűnt baromságnak, amit a Bernát művelt? Lecseréli a “tapasztalt” másodedzőt (SzaBicskát), beteszi a meccs nélküli Kleinit, aki adottságai alapján lehetne ugyan Scholes és Sweinsteiger szerelemgyermeke, de konkrétan nem játszott fél éve tétmeccset…

A Vörös Gnu (Tanking Jú Főni, Mészöly Sámán) egyértelműen betalált. Ha vki megszeretné változtatni a köz véleményét, nagyon nagyot kell durrantania. Mert ugye mi van ha a Szotyi vagy Kisjézus söpri be a 3 pontot nekünk? Ők már eddig is kerettagok voltak, ezért nem lehetne különösképpen kiemelni Storckot. De így csak övé lehet az érdem. Ha bejön és nyáron mikor a magyar úri közönség a párizsi kocsmákban verekszik (ugyanitt kiváló széklábak), akkor minden egyes félművelt szurker a Kapitányra emeli majd poharát!

Mi mást mondhatnék? Nem logikus, de ha bejön, akkor leszarom:

Kapitány, ó kapitányom!


“Marcha Su Oslo” Mészöly Kálmánius módra

#

Valaki szóljon már az Öregnek, hogy ciki… A Gézuka például megköszörülhetné a torkát, hogy apu ez már talán már nem annyira szükséges.

Igen-igen én is érzem az idő múlását, amely gyakran tolja a képembe vadi új ráncaimat és kényelmetlen derék fájásaimat. Persze a Nagyoknál más a mértékegység. A drága Öreg hektoliterben számolja az éveket, és arca kellemes mélyvörösét sok szoláriumban ráncosodó cicababa is megirigyelné.

Tuuuuudom ez a coub totál aljasság, mert kihasználja a riportalanyt… Na, de kérnék valakit, aki több üzenetet tudott kiolvasni a szeNesSÓ cikkéből, aminek a címe eképpen szólt:

A legendás beszéd – Mészöly ezt mondaná Dzsuzsákéknak

Számomra az is döbbenet, ahogy az Öreg motiválja a 81-es felvételeken a játékosokat… Csak én érzem úgy hogy ettől többet tudnék mondani az öltözőben?

“45 perc van előttetek… Nem létezik!”

Jó az edzőnek nem köll az intelligencia, mert az minek a sok falábú, fafejű fodbalistának. De könyörgöm az Öreg még sportdiplomatánk is volt… Ez, hogy lehet? Mármint tényleg, aki fiatal embereket motivál (urambocsá gyerekeket), annak legyen karizmája és sok szempontból lehessen rá felnézni. És most eszembe is jutott egy riport, amikor egy reggeli tv műsorban megkérdezték, Kálmi Bát, hogy igaz-e a legendás válogatottbeli alapszabály, ami regnálása alatt dívott. Azt mondta igen, senki nem lehetett nálam barnább, senkinek nem lehetett több fuksza, mint nekem.

Akik a régi időket sírnyákolják vissza, kérem emlékezzenek arra, hogy akiket visszasírnak alapos részt hasítottak maguknak a magyar foci mélyrepülésében.

“Ez elgondolkodtató a játékosok felé…”


Végre itt a Kosáreső!

#

Doll érkezése óta látványosan izmosodunk! Arnold is tőlünk venne bicepsz tréninget, de valahogy a selymesen csillogó olaj eddig hiányzott kigyúrt csapatunk kívánatos testéről.

Na de tegnap este olyat tettünk, amire még egyszer sem volt példa a Dolly-éra alatt. No nem a Vasas lealázása, megverése, kivasalása volt, ami hiányzott. Talán először rúgtunk 5 gólt bajnokin és kb 2014 tavaszán vertük utoljára a Pápát 4 góllal (4-0). Minderre vártunk több, mint másfél évet 34 vagy 36 meccses veretlenségi sorozaton robogva előre, de 2 gólnál nagyon ritkán rúgtunk többet. De ez így van szegény embert az ág is nyúzza… Micsoda  kéjes érzés figyelni a sok kapkodó, botladozó csapatot, akiknek a szurkolói azon izgulnak, hogy a hétvégén több sört tudjanak meginni, mint amennyi gólt a csapatuk kap.

Én azért a kakán is perelem a lotyót: Szegény Dagi milyen szomorúan ballagott oda a társakhoz, minden egyes gólnál. Szívem csordultig telik ezzel a száz kilónyi búbánattal…  Illett volna vele is rúgatni egy gólt!

Ne feledd:

HajRáf Ratyi!