Amikor a jelenkori magyar futball első osztályában (a minőségi szalonokban bohócligaként emlegetett intézményben) a pénzért játszatott ifik, vagy totálisan érdektelen légiósok tilitoliznak a középpályákon, akkor meg kell becsülnünk az olyan focistákat, akik a saját tizenhatosunkon belül meghúznak egy cselt, aztán még egyet, és hiába jön belöle egy Tokody Tibor-szintű emlék, a futball akkor is ez.

Egyébként a Honvéd innentől nyilvánvalóan a kiesés ellen fog küzdeni, és nem csak a pontszám miatt (kevés van), hanem mert Vernes Rikárdó, akit vidéki serdülőedzők hörögve rángattak volna le a pályáról, ezután végigjátszotta a meccset. Mert nincs más.

A Diósgyőrt pedig hazai pályán beszorította egy kiesőjelölt az utolsó negyed órára. Ők meg ennyire veszik komolyan a tavaszi nagy feltámadást.

—————

Az engem addig a pillanatig nem izgat, hogy flegma, vagy nem flegma, amíg messze Rikárdónak van a legjobb rúgótechnikája a Honvédban. Majd, ha lesz nála jobb, hívjatok fel, be leszek kapcsolva.