Mivel összekülönböztem a vezetőséggel amiatt, hogy túl sok pénzt akarnak kivenni a blogból és ennek érdekében agyondolgoztatnak minket, úgy döntöttem, hogy ebben a fordulóban csak a 77. percig írom meg az összefoglalókat, utána felállok, és kimegyek.

Mondjuk, az emberek többsége az első 77 percre se ment ki, hogy megnézze, hogyan fogadja a bajnok Felcsúton a Viharsarok Fiorentináját. A kilencedik percben Lackó Fánbászten jól oda is csapott nekik és jelezte, hogy azért ragadt rá valami az alatt az idő alatt, amit Koman Wall-E-val töltött az olasz Riviérán – vagy talán az angol bajnokság aktuális első helyezettjénél oktattak ilyesmit? –, és mutatta hogyan kell az előnyödre fordítani egy nem tökéletes ütemben kapott passzt (avagy mit tegyél, magyar csatár, ha agyatlanul túlfutottál a labdán).

De annyit ért ez a 18. percre, mint Balotelli kölcsönszerződésében az opciós jog, mert egy beadásnál Vaskó Tamás, aki korábban szintén volt cserediák Angliában és Olaszországban, fogta magát és micsinált… Günther Becker helyében egyébként népszavazást kezdeményeznék, hogy ez legyen inkább Fejes Meireles gólja, mert ő terjesztette be a kapu elé a labdát. (Egyébként lehet, hogy Ferenczi Strici góljai is valami ilyesmi miatt nem stimmelnek, mert ő simán behúzta magának azt, amit Böde csak szeretett volna…)

A Csaba ezután fel is adta a támadás lehetőségét, mint lázadók a Hoth-bázist, hiszen már csak 72 percet kellett kivédekezni ahhoz, hogy meglegyen az egy pont… Bár a 77. perc utáni eseményekről nem tudok nyilatkozni, de fél füllel hallottam nyafogni egy Videoton-játékost, aki nehezményezte, hogy a vendégek csalták a focit meg ilyenek. Hát bizony fiam, ez egy ilyen műfaj, még a legpremierebb ligában is előfordul, főleg amikor az utolsó megy a bajnokhoz hányást csipegetni.

Javuló tendencia a Csabánál, ami jelzi, hogy ütve lesz az MTK, mondjuk egy Spitzmüller-duplával.