Miközben blogunk szervilis módon elhallgatja, hogy a Béke téri Stadionban többen voltak az NB III történetének legnagyobb meccsén, mint a Red Cseppelin bemutatkozó dániai turnéján 1968 őszén, nekem arról kell lerántanom a leplet, hogy az MTK hogyan akadályozta meg a Fradi bajnoki címét Air Sanyi és Kanta Zsozé nélkül. Az oké, hogy Doll bábjai úgy megrakták a Puskás Epidémiát a második félidőben, mint Robert Plant bárkit a hetvenes években, de ahhoz, hogy ne zöld-fehér kokárdában rohangáljon minden Pál utcai fiú március 15-én, az kellett, hogy Ugrai Ronaldo értelmezhetetlen szólógólja után, még Marek Hitman Strestík duplája előtt, Thiam pogbázza kegyetlenül a labdát Király Papi kapujába.

De ez nem is annyira érdekes, az sokkal inkább, hogy a meccs jelenete vajon Hrepka Maradona szólója volt vagy az, amint Király Papi próbálta eltalálni Sanda Szabót, pont úgy, ahogyan a csodálatos Duff McKagant kúrták fejbe egy üveg húggyal nem sokkal a néhai Verebes Mágus második eljövetele előtt.

Szóval Strestík közelről bepasszolt gólja meg tizenegyese jelentette végül a fordítást – az MTK az Oscar-gála óta háromból hármat hozott, így felsomfordált a második helyre miközben az Újpest nemtommicsinál, a Haladás meg bekövetett twitteren.