A lagymatag kocogás kifejezi a könnyedséget, amivel Márkvárt eltekerte Király Gábor mellett, de már benne van a tékozlás is, az elengedett lehetőségek soha vissza nem térése, a sérthetetlenségbe és a jövőbe vetett sziklaszilárd hit gőgje, de pár lépés múlva már a pillanat megismételhetetlensége kényszeríti térdre, és jön a kérlelhetetlen, ó, uram add, hogy ne essek ki a Pécs után a Puskással is fohász.

A kiesés egyébként jól halad. Már csak tizenegyedik a Puskás.