posztok arany potyamackó díj címkével


A Gerson-Jova-Simon összjáték

#

Sárban futással nehezített ügyességi vetélkedőt rendezett vasárnap a Paks és a Fradi, és mint az ilyen meccsek általában, ez is ritka szórakoztató volt. A 2-2-re végződő találkozó a 63. percben érte el csúcspontját, amikor a tanulatlan Gerson az eset után egész éjjel a McDonald’s-ban gondolkodó Jova Leventéhez passzolt, aki parádés labdalevétellel hozta kihagyhatalan helyzetbe Simon Attilát. Persze, azért majdnem kimaradt. 


Menjél haza, Kamenár, részeg vagy

#

Kamenár, a győri Higuita találkozása Lencse Lászlóval az év kapusbakiját eredményezte a hétvégén az Eto és az épülő halálcsillag találkozóján, ahol volt minden, Videoton játékosok szivatták a Vidi egyik nagy ellenfelét, a 2-2-után Pintér Attila nem értette, hogy, amikor bajnokok lettek, miért nem zúgott a Pintér, köszönjük rigmus. A meccs után pedig a felcsúti fiúk bevallottan nem csak egy pohár sört ittak, hanem “néhány dobozos sört”, ez lehet a magyar focisták szótárában az ordas bebaszás, ha az újságíró kérdez, hogyan ünnepeltünk. A lényeg azonban mégiscsak Kamenár és az ő emblematikus mozdulata.


Gyerekek, óriási nyugi van

#

Kemenes Szabolcs, minden honvédos aktuális, és kötelező kedvence, a Kaposvár meggyalázásakor a királygabii hagyományt követve el sem mozdult egy távoli lövésre, amely aztán a kapufán csattant, majd nagy erővel az ölébe vágódott. Ha bemegy, lehet pörölni a védőkkel, hogy oda kell állni a lövő játékos elé, ha meg mellé megy, akkor a jó szemmértékünkre hivatkozva nyugodtan lehet készülödni a kirúgáshoz. Ez a királygábori hagyomány.

Az azért parádés lett volna, ha a nagy erővel vágódó labda tarkón csapja Kemenest, aztán bepattan a kapuba.